Elmore Leonard: Tishomingo Blues

100. bejegyzés:



"A kaszinókkal, drogbarlangokkal, alvilági figurákkal és egzotikus éjjeli pillangókkal teli Tunicában mindig van valami zűr. Ezt Dennis Lenahan, a mutatványos fenegyerek a saját bőrén tapasztalja meg, amikor a helyi maffia tagjai a szeme láttára nyírják ki egy munkatársát. 
A gyilkosság színhelyéről menekülő Dennist egy titokzatos fickó, a dúsgazdag, nagydumás, bluesrajongó Robert Taylor veszi pártfogásába. Rövidesen kiderül azonban, hogy a védelemnek ára van…"

"Lámpafénynél olvasott, és közben nem tudta eldönteni, vajon az ugrástól csöng a füle - folyamatosan, ha jobban belegondolt -, vagy az udvaron ciripelő bogaraktól. Néha egy kocsi hűtőjéből szivárgó gőz hangjára emlékeztette. Elolvasott egy-két cikket, éppen befejezte a Jennifer Lopez: El a kezekkel Puff Daddytől címűt, és már kezdte volna a Jane Fonda megtért Istenhezt, amikor Charlie lépett ki a verandára. (...)
- Gondolkodtam a történteken... odafent voltam a létrán... Lehetséges, hogy nem vettek észre, amikor kijöttek a szállodából?
- Kizárt dolog.
- Szóval egyszerűen csak nem érdekelte őket, hogy látja-e valaki. A jelenlétem nem akadályozta meg őket abban, hogy agyonlőjék Floydot. (...) Minél többet gondolkodom rajta, annál jobban feldühít ez az egész - mondta Dennis. - Semmiféle problémát nem láttak bennem. (...) Amikor Arlen megfenyegetett a telefonban, téged nem dühített fel?
- Dehogynem.
Dennis látta, ahogy Charlie lenéz hatalmas mancsaira, a balra, amelyik évekkel ezelőtt képes volt százhatvan kilométer per órás sebességgel elhajítani egy labdát.
- Gondolhatod, hogy feldühített.
- Nagyobb vagy nála - jegyezte meg Dennis.
- Igen, az vagyok. - Charlie felemelte a tekintetét. - Bagóért megvettem, amikor még zsaru volt, én pedig piát szállítottam.
Dennis a kerti széken ült, ölében egy kupac National Enquirer.
- Tudtad, hogy Tom és Nicole már jóval azelőtt elhidegültek egymástól, hogy Tom beadta a válókeresetet?
- Sejtettem, de nem voltam biztos benne - felelte Charlie. - Kérsz egy sört?"

Őszinte leszek: magamtól nem valószínű, hogy megvettem volna ezt a könyvet – távol áll tőlem ez a műfaj. Távol állt. Eddig. Most ráéreztem az ízére; most megláttam, hogy ebben is lehet nagyszerűt alkotni. Pedig nem vonzanak az ilyen témájú könyvek, filmek, de pont ez teszi naggyá Elmore Leonardot: hogy közel hozza hozzád azt, ami messze van. Ettől jó író egy író; ez emeli ki a többi író közül.

Nálam az egyik legfőbb vonzerő egy könyvnél a pontos, tömör megfogalmazás: amikor nincs túlbeszélve az sem, ami látszólag agyonmagyarázásért kiált. Azok a művek maradnak meg bennem, vagy érintenek meg valami módon, ahol a szerző pontosan fogalmaz, és nem tesz hozzá semmi olyat, amit nem kell. Egyébként szerintem kevés író képes erre, kevesen vannak, akik meg tudják állni, hogy ne tegyenek hozzá „csak még egy kicsit”, „a biztonság kedvéért”, hogy „biztos érthető legyen”, aminek igen ritkán van haszna – de Leonard ennek mestere, be kell vallani.

Pontos mondatok, pontos párbeszédek – minden tömör, két-három szavas mondatocska a javára válik a műnek, míg ha ezeket mondjuk ötszavassá bővítené, azzal csak elrontaná a tökéletes mondatot. Ez pedig szerintem az egész mű (élvezeti) értékéből vonna le – és néha észre sem vesszük, hogy mi az, aminek nincs helye egy mondatban, ha már egymás mellé került az a bizonyos öt szó. Csak akkor érezzük, mennyire a helyén van a mondat, ha eleve háromból áll.

Ehhez persze neki tévedhetetlenül éreznie kell, hogy melyik az a három szó, amelyikre éppen szükség van.

Tudnék példákat sorolni arra, amikor egy műfaj abszolút nem izgat, de valaki képes úgy alkotni benne, hogy az kedvenccé váljon. Ilyen Rowling a Harry Potterrel, vagy például Hemingway vadásztörténetei. Úgy tálalják a tőled fényévekre lévőt, hogy a szívedig hatol. Na ez a zsenialitás.

És Leonard is ezt pedzegeti – legalábbis nálam, mert nyilván teljesen más a helyzet a műfaj elkötelezett hívei esetében.

Nálam el tudta érni azt, hogy én, aki eddig idegenkedtem a „hard boiled”-tól, ezután ellenérzés nélkül, várakozva a kezembe vegyem azt. És a humorérzéke még hozzátesz ahhoz, hogy nyitottan fogadjam ezután e műfaj egyéb képviselőinek szerzeményeit is.

A Jaffa Kiadótól megrendelhető.