"Amikor egy zűrös életű modell lezuhan londoni lakása erkélyéről és meghal, mindenki azt gondolja, öngyilkos lett. A bátyjának azonban kétségei támadnak, és felfogadja Cormoran Strike magánnyomozót, hogy nézzen rá az ügyre.
Strike háborús veterán, aki megsérült Afganisztánban, ráadásul az élete is romokban van. Az ügy pénzügyi mentőövet dob neki, de ennek megvan az ára – minél mélyebben ássa bele magát a fiatal modell életébe, annál sötétebbnek tűnnek a dolgok, és ő maga is annál szörnyűbb veszélynek teszi ki magát…"
A Kakukkszó J.K. Rowling Robert Galbraith írói álnéven írt nagysikerű első bűnügyi regénye.
Érdekes, hogy a Harry Potter pörgő eseményei után Rowling az egyéb könyveiben mennyire "le tud lassulni". Ez valószínűleg egyáltalán nem furcsa annak, aki nem olvasta a Harry Potter-sorozatot; mert ha viszonyítasz, mindig másnak tűnnek a dolgok.
Már az Átmeneti üresedés is sokkal lassúbb, nyugisabb volt, annak minden előnyével (bőven kifejtett események és karakterek) és hátrányával (a Harry Potterben is alaposan körülírtak a karakterek és a cselekmények, mégis folyamatosan "zajlik az élet") együtt.
Tetszett ez a könyv, de - megint a viszonyítás - a Harry Potterrel ellentétben nem nyújtott semmi újat. Egy jó krimi, a stílusa is rendben van, az ábrázolásmód is, de nem nyűgözött le annyira, mint... De ezt már kb. háromszor leírtam.
Nincs semmi gond ezzel a könyvvel, szóval krimikedvelőknek jó szívvel ajánlom, de szerintem annyira nem is nagy horderejű a maga műfajában... (Nincs "mint"...).
A Selyemhernyót is el fogom olvasni, mert szeretem Rowling stílusát - amit írtam, az inkább arról szólt, hogy vonatkoztassatok el, és ne várjátok tőle ugyanazt, amit a jól ismert könyvsorozatában nyújtott. Ez más. Várjatok tőle mást, ítéljétek meg másként. Valószínűleg éppen e célból választott ehhez álnevet magának. Tiszteljük meg azzal, hogy ezt figyelembe vesszük, és nem hasonlítgatjuk a korábbi könyveivel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése