"Nem tudod, mire képesek, amíg üldözőbe nem veszik a családodat.
Sima családi nyaralásnak indult.
Egy szörnyű baleset mindent megváltoztatott.
Nem tudod, mire képesek, amíg üldözőbe nem veszik a családodat.
Heather Baxter Seattle-be költözik, és összeházasodik Tommal, aki orvos, megözvegyült, és két gyereket nevel: egy kisfiút és egy tinilányt. Tomot meghívják egy orvoskonferenciára Ausztráliába, és az utazás tökéletes alkalom, hogy az új család összerázódjon.
A gyerekek szeretnének szabadon élő, igazi ausztrál állatokat látni, így hát a család autót bérel és tesz egy kirándulást. Találnak egy szigetet, ahová turisták elvileg nem léphetnek be, de sikerül elérniük a kompnál, hogy átvigyék őket.
Lehet, hogy nem kellett volna? A nyugtalanító helyzetben baljós előérzet fogja el őket.
Aztán kezdetét veszi a rémálom."
_____________
Már az is éppen elég bonyodalom, ha egy új családnak össze kell rázódnia... Jó, jó, tudom, az egy másik műfaj lenne. De egyébként ennek is jelentősége van a könyvben. Mert egy harmóniában, összhangban élő családban az egyes szereplők, akik a másik gondolatait is ismerik, talán hatékonyabbak... előbbre jutnak... szervezettebbek... míg ha egymásnak feszülnek, alig ismerik egymást, vagy netán ki nem állhatják valamelyik családtagot, akkor még sokkal nehezebb lesz a már amúgyis borzasztó kilátástalannak tűnő helyzet.
Jót tesz a történetnek, hogy olyan helyszínen játszódik, amit kevesen ismerünk. Jó, hogy minden családtag szemszögéből megmutatja, mi a prioritás. Az apának a konferencia, a munkája, és persze hogy összerázódjon a család. Az új feleségnek az, hogy helytálljon és meg tudjon felelni az elvárásoknak, ami lehet, hogy eleve lehetetlen feladat. A gyerekeknek az, hogy különleges állatokat lássanak, na meg persze az, hogy az új "anyuka" békén hagyja őket.
Aztán jön az, ami... És minden, ami addig elsőbbséget élvezett, kicsit vagy sokkal hátrébb kényszerül.
McKinty feszes történetvezetése rengeteget hozzátesz a remekül kidolgozott cselekményhez, amiből az következik, hogy rettentő ijesztő az egész, amikor a bonyodalom kibontakozásának szemtanúi leszünk.
És mindig, mindig a döntések... A döntések súlya, a bennük rejlő lehetőségek és veszélyek, és az örök kérdés: mi lett volna, ha a másik utat választjuk?
És kinek akarjunk jól dönteni? - még ha ez furcsán hangzik is. Magunknak? A társunknak? Vagy a gyerekeink érdekét nézzük? A válasz evidens mindaddig, amíg ismerjük és szeretjük egymást. De ha készen kapunk egy családot, és nem is tudunk mindent a másikról, talán a legfontosabbat se, akkor... Akkor? Akkor mit tehetünk? (Lehet, hogy akkor is ugyanazt.)
Mindenesetre döntünk valahogy. És aztán mások is döntenek valahogy. Megítélik a tetteinket. És feloldoznak vagy büntetést szabnak ki ránk. Hát ez történik ebben a regényben, és aztán elindul az őrület...
És ami elhangzik az egyik szereplő szájából arról, hogy a gonoszságon néha túlmutat az, ha valaki unatkozik, igen elgondolkodtató. Ahogy az is, hogy a világtól elzártan élő emberek, akik azt hiszik, hogy a természethez találtak vissza, és valami ősi, csodálatos dolgot élnek meg, ugyanakkor nem ismerik a normát, eltávolodtak a civilizációtól és a kultúrától, mennyire eltorzult gondolkodásúak lehetnek, és olyankor nincs, aki meggyőzze őket a maga igazáról - egy olyan igazságról, ami egy olyan világ terméke, amit ők elutasítanak.
Tömény izgalom, feszültség, letehetetlen, pörgős, csattanókkal tűzdelt és ötletes, de nem nélkülözi az elgondolkodtató fordulatokat és a mély gondolatokat sem.
A kiadótól megrendelhető ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése