Miért is olvasunk?

Üdv. a könyvbirodalomban. Az irodalombirodalomban. A (b)Irodalomban. Vagy (B)irodalomban. Ahogy tetszik. 
A férjem azt mondja, nem szereti a szójátékokat. Én igen. Mert a magyar nyelv lehetőséget ad rá, és gondoltam, akkor én élnék ezzel a lehetőséggel. 
Amúgy meg van egy másik oka is annak, hogy a birodalom szó eszembe jutott (sőt, ez volt az elsődleges ok), még ha ezt gyakran negatív értelemben használjuk is. A birodalom: hatalom. Az olvasás pedig: szellemi hatalom. 
Szóval üdvözöllek az irodalom (és nemcsak könyvekről alkotott vélemények, hanem bármilyen idevágó téma és/vagy eszmecsere) birodalmában. Magyarul: a (B)irodalomban.
De persze az olvasás nem "csak" szellemi hatalom, tudás; van kevésbé fellengzős funkciója is... Úgymint szórakozás, élmény, kikapcsolódás, miegymás. 
A férjem azt mondja: van, akinek a birodalomból a sztárvórsz fog az eszébe jutni. 
1. Szerintem azért asszociált erre, mert a gyerekeinknek mostanság erre jár az agya. 
2. Szeretjük a sztárvórszt. 
Ellenérvek kilőve. Vagy legalábbis megválaszolva.A vita lezárva mindenesetre.
Ha netán másnak se tetszik a cím, ez van. 
Szerintem úgysem az a lényeg. 

És akkor a könyvekről egy kis magánvélemény: 
azon gondolkodtam, hogy nagyjából mindegy-e, hogy mit olvas az ember, csak olvasson. De nem tudtam dönteni a kérdésben. 
Szerintetek? 
Kíváncsi lennék a pró és kontra érvekre, de tényleg. 
Én úgy gondolom, hogy majdnem (!) mindegy, mit olvasunk, ha örömet szerez, jó érzéssel tölt el, pihentet vagy megnyugtat, tehát eléri a célját  - azt a célt, amiért mi kézbe vettük az adott olvasmányt. Másrészt viszont a minőségi irodalom elkötelezett híve vagyok. A gagyit nem bírom elviselni. 
(Itt persze meg kell jegyeznem, hogy az ízlés, ugye, szubjektív dolog, ennélfogva lehet, hogy kapom majd a kritikákat, hogy némelyik általam olvasott könyv is 'gagyi', még ha én úgy érzem is, hogy Gagyit Nem Olvasok. De lehet, hogy jönnek majd az úgynevezett magas irodalom kedvelői - és minden egyéb 'alacsonyabb rendű' írás kíméletlen kritikusai -, és akkor vitába kell bocsátkoznunk... Majd meglátjuk; de ha kell, ergo: ha jó a vitaalap, ennek is állok elébe.)
Szerintem szórakoztató irodalom terén is van minőségi, és az ugyanúgy szerethető. Miért is ne? Miért kéne csupán Csehovot és Mészölyt olvasni, miért ne lehetne baromi jó például egy divatos skandináv krimi vagy egyéb színvonalas lektűr? Nemcsak szórakoztatás céljából! (Bár az se másodlagos!) Hanem, higgyétek el, olykor igen magvas gondolatokkal. 
Olvastam már olyan krimit, amelynek a stílusát sok szépíró megirigyelhetné. 
De később majd erről is bővebben írok, és a jó értelemben vett vitákat illetően, ha nem értetek egyet valamiben, tényleg nyitott vagyok. 
Szóval ott tartottam, hogy olyan szempontból mindegy, mit olvas valaki, ha az a könyv a vele szemben támasztott elvárásnak megfelel, vagy ha az például a családjában tartja (nem megy el helyette mondjuk inni), vagy megnyugtatja (és nem üvölti le a családtagok fejét), vagy mittudomén. Vagy egyszerűen csak jól érzi magát tőle, és kész.
Másrészt viszont azért mégsem teljesen mindegy, hogy mit olvasunk, mert én is igényes olvasóvá szeretném nevelni a gyermekeimet. 
Hogy olyan könyvet, amely hemzseg a helyesírási hibáktól, vagy amelyik tele van közhelyekkel, na meg főleg amelyik 'megmondja a tutit', azért olyan túl gyakran ne vegyenek le a polcról. Persze az ő dolguk, az ő döntésük - de hogy (e téren is) jó döntést hozzanak, azt hiszem, abban nekem van most feladatom. 

És akkor vágjunk bele. 
Jelenleg Dosztojevszkijtől A félkegyelműt olvasom - eddig valahogy kimaradt.
A nagyobbik gyermekem - a kötelező olvasmány mellett - az Idődetektívek sokadik részét, amiért rajong, az elsősöm pedig Geronimo Stilton Cin Cityjét. 
Én a magam részéről mindegyikkel elégedett vagyok. 
De hogy maradjon időnk ma is az olvasásra (az ágyban, együtt, összekucorodva), a kifejtés későbbre marad.