New York Times Bestseller
"A férfi áldozatokra vadászik
A nő a férfira
Louisiana mocsaras vidékén valami sötét ólálkodik: egy gyilkos módszeresen, orvosi eljárásokkal kísérletezve követi el rettenetes bűneit, cicázik a hatóságokkal, akik hiába próbálják elfogni.
Dr. Wren Muller, az Ökörszem a legjobb szakember a környéken. Régóta dolgozik halottkémként, és tüzetesen ismeri a múltbeli bűnügyi krónikákat. Egész mostanáig nem ütközött olyan esetbe, amelyet ne tudott volna megoldani. Wren íróasztalán gyűlnek az akták, hamarosan minden figyelmét leköti a macska-egér játék, miközben a brutális gyilkos napról napra arcátlanabb dolgokat követ el."
___________________
Hú, sok gondolatom van ezzel a könyvvel kapcsolatban, ami azonnal és hirtelen jut eszembe, de igyekszem nem ad hoc jelleggel, érthetően, következetesen írásba foglalni...Először is: aki nem bánja a brutális részletleírásokat, az kedvelni fogja ezt a regényt, és hozzá kell tennem, hogy brutális részek ma már a legtöbb krimiben vannak, de ebben a könyvben olyan leírások szerepelnek, amelyek egy szakember tollából születtek, ráadásul nem is feltétlenül öncélúak, hozzáértésről tesznek tanúbizonyságot, és okkal vannak úgy leírva, ahogy.
A kegyetlen részletezések ma már nem meglepőek ebben a műfajban, de számomra gyakran megkérdőjelezhető ezeknek a jogossága. Urquhart azonban azért írja le ezeket ilyen részletesen, mert tudja, hogy milyenek ezek, a munkájának és ennélfogva a mindennapjainak szerves részét képezik, így számára valószínűleg teljesen más értelemmel bír az a fajta brutalitás, ami minket csontig hatolóan megvisel. Nem mondom tehát, hogy könnyű olvasmány, de
a történet felénél akkora fordulatot, akkora csattanót hoznak az események, ami a mai, elképesztően megemelt ingerküszöb mellett is említésreméltó.
Tudjátok, az a fajta hurok, aminél vissza kell lapoznod, hogy az új értelmet nyert jelentés alapján újraolvasd a korábbi részeket. Minden elismerésem az ötletért az írónak.
Nekem egyébként továbbra is érthetetlen és rendkívül furcsa, hogy valaki miért választja magának azt a szakmát, amit Urquhart és a regénye főszereplője, bár az író többször is próbál erre magyarázatot adni. Azonban az kétségtelen, hogy amikor egy hozzáértő ír egy fiktív regényt, mindig kap a történet egy pluszt, ráadásul Urquhart egyébként remek író, aki szavakba is tudja önteni a kétes érzéseit, ami talán a munkájából adódó feszültség feloldásaként is szolgál.
A regény végével kapcsolatban lennének kérdéseim, pedig nem gondolom, hogy a történetnek folytatása következne. (Vagy igen?) Meglepett a befejezés, de hát az írónak szíve joga azzal zárni a saját történetét, amivel akarja.
Letehetetlen regény, nagyon pörgős, sehol sem túlírt, tele feszültséggel, szorongató részletekkel, egy szuszra végig lehet olvasni, töménysége, kemény és vérfagyasztó részei ellenére, bár az is igaz, hogy utána pihenésre lesz szükséged, és valami könnyed olvasmányra, de egyhamar nem enged a szorításából, abban biztos lehetsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése