Pszichológiai thriller A lány a vonaton bestsellerszerzőjétől.
A víz mélyén című könyv 2017-ben elnyerte az év könyve díjat thriller kategóriában a Goodreads szavazatok alapján!
A várost átszelő folyóból holtan húznak ki egy fiatal nőt. Néhány hónappal korábban egy sérülékeny tinédzser lány végezte ugyanott, ugyanígy. Előttük évszázadokon át asszonyok és lányok hosszú sora lelte halálát a sötét vízben, így a két friss tragédia régen eltemetett titkokat bolygat meg – és hoz felszínre.
Az utolsó áldozat árván maradt, tizenöt éves lányának szembe kell néznie azzal, hogy félelmetes nagynénje lett a gondviselője, aki most kényszeredetten tér vissza oda, ahonnan annak idején elmenekült, és ahová szíve szerint soha nem tette volna be újra a lábát. A folyóparti ház eresztékei éjjelente hangosabban nyikorognak, a fal tövében susogó víz kísérteties neszekkel tölti meg az egyébként zavartalan csendet.
Paula Hawkins újabb története is megállíthatatlanul sodorja az olvasót a végkifejlet felé, bizonyítva, hogy az írónő nagy ismerője a női léleknek és az emberi ösztönöknek.
A szerző második thrillerére két évet kellett várni. De – ahogy az első olvasók egybehangzóan állítják – megérte.
_______________
Paula Hawkinsnak ez a könyve nekem jobban tetszett, mint A lány a vonaton. Az is tetszett, de a végével enyhén szólva nem voltam megelégedve.
A víz mélyén végig izgalmas, pörgős volt, nem akarok közhelyes lenni, de tényleg nem tudtam letenni. Annyira jól van megírva az egész könyv, hogy mindig el kellett olvasnom "csak még egy oldalt", mielőtt leteszem másnapig. Aztán így persze simán átcsúsztam a másnapba.
Jó a sztori, a sztorinak jól kitalált szereplői vannak, a szereplők olyan tulajdonságokkal vannak felruházva, amelyek miatt az olvasó kíváncsi lesz arra, hogy hova fut ki a személyiségfejlődésük; vagy hogy hogyan váltak ezekké az emberekké.
Sokszor eszembe jutott, miközben olvastam, hogy ritkán találkozom ennyire olvasmányos könyvvel, igazi kikapcsolódást nyújtó regény, bár persze sötét tónussal számolnia kell az embernek, amikor egy thrillert vesz a kezébe. Hawkins mégis nagyjából megkíméli az olvasóit, mert annyira azért nem ás mélyre, hogy elriasszon bárkit is, akinek nem olyan magas az ingerküszöbe.
A végét talán még egy picit lehetett volna vagy felturbózni, vagy talányosabbá tenni, vagy jobban kibontani, így - ha kérdés nem is, de - némi hiányérzet maradt bennem. Kíváncsi lettem volna a mozgatórugókra, de tudom, ez egy krimi, nem lélektani regény; és kíváncsi lettem volna a részletekre, de azoknak az eldöntését meg ránk, illetve a fantáziánkra bízta az író.
A krimiszálon túllépve, vannak benne jó gondolatok, amiből látszik, hogy az író tudna mélyebbre is hatolni a személyiségábrázolásban. Talán nem mer, talán nem biztos benne, hogy az olvasók várják-e ezt tőle. Pedig szerintem ezzel nagyon sokat hozzá tudna tenni a történeteihez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése