Semmiképpen sem rangsorolva!
Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok (jól eltalált mondatai, karakterei és a kiszámíthatatlan csattanó miatt)
Robert Galbraith: Gonosz pálya (Rowling sokszínűsége miatt, és mert minden stílusban maradandót tud alkotni)
Scott Turow: Ártatlanságra ítélve (műfajteremtése, hihetetlen igényessége és a nem várt végső fordulat miatt)
Scott Turow: Ártatlan (mert felül tudta múlni még az első, elmondhatatlanul kiváló részt is)
Naomi Wood: Mrs. Hemingway (az érzékenysége, empátiája miatt)
J. K. Rowling: Harry Potter és az elátkozott gyermek (a cseppet sem csökkenő színvonal, az izgalom, a varázslatosság és az eredetiség miatt)
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót (a társadalom elnyomott rétegei - és mindenki más - iránti érzékenysége okán)
James Herriot: Ő is Isten állatkája (emberszeretete, -tisztelete, állatszeretete, -tisztelete, életszeretete és -tisztelete miatt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése