"Eris aprócska szigetén egyetlen ház áll, benne egyetlen lakóval. A szigetre egyetlen úton lehet be- és kimenni, ám a dagály érkezte mindennap tizenkét órára elvágja a skót szárazföldtől.
Ezt a parányi szigetet vette meg, és itt alkotott valaha Vanessa, a híres művész. A lenyűgöző, páratlan tehetségű Vanessa, akinek hírhedten csalfa férje húsz évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt. A ház most Grace otthona. Egy magányos, idős nőé, aki az árapályra hangolta életét, és a világtól háborítatlanul szeretne élni.
Most azonban egy váratlan látogató tart felé, kinek érkeztével nem csak Eris titkai bukhatnak a felszínre, hanem valami sokkal borzalmasabb is.
Paula Hawkins új regénye a hatalom és művészet összefüggéseit feszegeti lassan adagolt, egyre növekvő feszültségben. Kifinomult stílusával és erőteljes megoldásaival a Kéksötét napjaink egyik legemlékezetesebb thrillere."
____________________
Ez Paula Hawkins eddigi legkiforrottabb regénye, amely rabul ejti és aztán nem akarja elereszteni az olvasót.
Hawkins jellem- és karakterábrázolása kifinomultabb, mint eddig bármikor, minden szereplője lélegzik és él.
A történetszál érdekfeszítő, újabb és újabb kérdéseket ébresztő, és hol remélsz, hol sajnálsz, hol elítélsz, de közömbös a történtek s a szereplők iránt sohasem maradsz.
A hangulat nyomasztó, feszült, cseppet sem otthonos, hiába érzed magad úgy, mintha ott lennél Eris szigetén, hiába érzed az atmoszférát, az erdő s a sós tenger illatát, menekülni és nem maradni akarsz, bármily gyönyörű is a táj.
A Kéksötét egy izgalmas, bonyodalmakkal és érzelmekkel teli regény, amely a lélek mélységeit és a múlt súlyát kutatja.
A szerző finoman bontja ki a karakterek belső világát, miközben egyre mélyebbre visz a lélek sötét bugyraiba.
A főszereplő és a cselekmény másik, "láthatatlan" főszereplőjének küzdelmei és felfedezései letaglózzák az olvasót. A kiszámíthatatlan iszonyat, a rejtőzködő sötét lélek, az arra való ráébredés, hogy kiben mi lakozik, olykor pusztító erejű. Sokszor elszomorító, hogy kiből mit hoznak ki olyan váratlan helyzetek, amelyekről maga sem gondolná az ember, hogy a személyisége mélyén lapul. Ilyenkor vajon az adott személy vagy a környezete döbben meg leginkább? Talán az, aki többet veszít.
Hawkins nagyon szépen ír a művészetről, az alkotásról is, és lapjain elegánsan ötvözi a valóságot a szimbolikával. Eközben az emberi érzelmek egy pillanatra sem szorulnak háttérbe, hiszen nemcsak a művészetnek, de a szerelemnek és a féltékenységnek is ereje van, ahogy következménye is.
A karakterek fejlődésének és egymáshoz fűződő kapcsolatainak nagy jelentősége van a regényben, de a hangsúly a múlt titkain, a megújulás lehetőségén, a múltból való tanulás és építkezés adta esélyeken van, amelyekkel élhetünk, vagy meg is adhatjuk magunkat ezeknek.
A befejezés teljesen kiszámíthatatlan és rendkívül drámai, és a záró jelenetek sokáig veled maradnak.
A regény a kiadó honlapjáról megrendelhető ITT.
